Újabb szomorú hír érkezett, elhunyt Csízy László tagtársunk felesége Csilla, rövid lefolyású, súlyos betegségben.

Távozása nagy űrt hagy maga után, kedves, közvetlen, humánus  személyisége hiányozni fog számunkra.

Szeretettel megtartjuk emlékezetünkben.



Csilla 1944-ben született Budapesten. 16 éves koráig balettáncosnak készült, Eck Imre kiválasztotta az induló Pécsi Balett tagjai közé. A család nem tudott Pécsre költözni, így elmaradt ez a lehetőség.
Saját elhatározása alapján befejezte a hivatásszerű táncot, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1969-ben klinikai pszichológus diplomát szerzett. 1972-től a pécsi Tudományegyetem klinikáin, a Pécsi Katonai Kórház, a Szigetvári Kórház pszichológiai gyógyító munkájában lelkes áldozatkészséggel vett részt.
1974 októberében ment férjhez Csízy László villamosmérnökhöz, akivel azóta is boldog házasságban éltek. Annamári lányuk Los Angelesben a Google cégnél kreatív direktor, László a Középülettervező ZRt. vezető tervezője.
Csilla gyerekkorától érdeklődőtt a rajzolás, festés iránt, mely intenzív maradt férje különböző művészeti egyesületekben történő tevékenysége alatt is. A MET Galéria és más kiállítások megnyitóinak állandó resztvevoje volt, barátság fűzte a társaságok több tagjához.

Teljes szívvel foglalkozott a családdal, imádta gyerekeit és unokáit, segítette fejlődésüket.

 

A napokban kaptuk a szomorú hírt,

Sós Evelin képzőművész, alapító tagtársunk, szeretett és megbecsült kollégánk,

2021.december 4-én, életének 76. évében, elfogadással és békével viselt hosszú betegség után elhunyt.

Az utóbbi években ágyhoz kötve alkotta műveit mobiltelefonján. A fájlokat folyamatosan elküldte társaságunknak, így aktívan  jelen lehetett kiállításainkon, részt vehetett programjainkban.

Búcsúztatásáról, temetéséről még nincs hír, Lánya intézkedik.

Sós Evelin képzőművész (1945-2021)


2015-ben önálló kiállítást rendeztünk 70. születésnapjának alkalmából a MET Galériában, ahol tolószékben ülve, személyesen vett részt a megnyitón családjával, kollégái körében.

A kiállításával egyidőben megjelentettük a Képírás Művészeti Alapítvánnyal együttműködésben a Képírás Füzetek sorozatban, Banándíszítésű lemez című, 1994-2014 közötti  elektrográfiai munkásságát bemutató kiadványt.



2020-ban, 75. születésnapja alkalmából  3D virtuális tárlaton válogatást mutattunk be legfrissebb alkotásaiból.

A Zsoltárok mobiltelefonra c. kiállítás megtekinthető az alábbi linken:

http://archivummet.hu/sos-evelin


„Az örökösen táskájában lapuló fényképezőgépével, exponálásra mindig kész állapotban jár-kel a városban. Közvetlen környezetéből, a nagyváros hulladékaiból építkezik: amit az emberek elhagytak, eldobtak, letörtek, széttéptek, összegyűrtek, elejtettek. Olyan periférikus helyekről, terekről, kapunk tőle információt, mint egy járdaszél, egy még fel nem száradt pocsolya, lapuló árnyék, szökőfélben lévő, megpihenő napsugár egy elhagyott lépcsőházban…

Sós Evelin minden útja felfedező körút. Feltérképezi a város elhagyott, észre nem vett tárgyi világát, hogy aztán összegyűjtött motívumait a fénymásológép mechanizmusának boszorkánykonyhájának bugyraiba vetve átköltse…és az elhagyott, eldobott, letört, széttépett, összegyűrt, elejtett darabokból újra egy egészet, képet formáljon. Sós Evelin alkotásaival az elektrográfia sajátos területét , az egyediség-sokszorosítás lehetőségeinek problematikáját járja körül. De ez a sokszorosítás nem az a sokszorosítás, melyet a gép rendeltetésének megfelelően, mechanikusan végez, hanem finom árnyalatnyi változtatásokat épít be az ismétlődő motívumok sorába. Feltárva ezáltal egy másik dimenziót, vizuális nyelvre lefordítja, és sajátos zenei ritmusba rendezi. Fotó-betű-tárgy-szövegtöredékek-zene költői szintézisét teremti meg műveiben. Játékos és ötletgazdag formákat tár fel szemünk számára, miközben kérdez, válaszol, vitatkozik, vagyis kommunikál a vizualitás nyelvén, beavatva a szemlélőt a hétköznapok misztériumába. Sós Evelin marginális tájakra vezeti el a nézőt, ahol a „hibát” – amit Perneczky Gézát idézve „CSODÁNAK” is nevezhetünk: … mert miután a transzcendens utakat mind lezárták, és az égő csipkebokrokat eloltották, csupán ez maradt, a hiba.

Az egyetlen út, amely a csoda, a teljesebb valóság felé vezet. Sós Evelin termékeny alkotó, fogékony, fényérzékeny szellemének sziporkáit gazdagon szórja ránk, hogy napjaink, életünk, vizuális világunkat gazdagítsa.”

(Részlet HAász Ágnes megnyitójából. Elhangzott az Örök Mozgó Mozi könyvesboltjában 1994. augusztus 19-én, Budapesten)



Tisztelettel és szeretettel emlékezünk rá, velünk marad, csak átlépett az Örökös tagok sorába.

Alkotásaival hamarosan december 13-án találkozunk a Genezis videóinstallációban, és januárban  jubileumi tárlatunkon a FUGÁ-ban.

 

 

Láng Eszter képzőművész, író záró tárlatvezetése:

 

Novemberben a Képírás című internetes folyóirat ELEKTROGRÁFIA címmel különszámmal jelentkezik.

Az alábbi linken látható az 1997-ben rendezett Elektrografika c. film:

youtube.com/watch?v=fJmS0m_JAIA

és olvasható a lapszám bevezetője:

kepiras.com/2021/11/lang-eszter-bevezetes-az-elektrografia-cimu-lapszamhoz/

A világháború utáni csodálatos, boldog években, 1947-ben, amikor 11 éves voltam, apukám elvitt a Károlyi Palotába, ahol életem első absztrakt képkiállítását láttam, máig belém vésődött Lossonczy Tamás „Tüzek és örvények” festménye. Apu megajándékozott ugyanakkor Kállai Ernő „A természet rejtett arca” című írásával is, amely izgalmasan érvelt az akkor is konzervatív művészeti közízlés tengerében az elvont művészet mellett. Felcsaptam most is ezt a füzetet,, és rájöttem, a Három Hét Galériában megvalósuló „Csak” című kiállításom képeit tökéletesen látja a 74 évvel ezelőtti Kállai Ernő, íme: „Az új művészetet a mélység igézete ugyanarra a lelki nyughatatlanságra serkenti, mint az újkori természet- tudomány.” „Minden egyes atom az elektronok kicsiny világrendszeréből áll és a lappangó erők roppant feszültségét hordozza magában.” „A sejtektől a bolygókig és a spirálisan örvénylő csillagködökig az életnek ugyanaz a lendítő ereje érvényesül.” „A test-lélek szerves egységét feltáró új megismerések világánál a lélek, mint tudattalanul teremtő erejű hatékonyság áll előttünk.” „Az elvont festői képzeletet az intuíció, a belső meglátás, a sejtelem, és az érzés vezeti”. Teszem azt hozzá, hogy akkor még messze nem volt Hubble, elektronmikroszkóp, tévé, digitalizáció, és szinte minden szó igaz ma is. Gyorsan elhadarom, hogy plakáttervező, pop art képeket, majd koncept fotókat, újexpresszionista filctoll arcképeket, digitális szójáték-rajzokat készítő korszakaim után jutottam el a kiállításomon látható, mindig belső indulatból született, hol tavaszias, hol viharosabb formavilágú digitális absztrakt képeimhez.. Megjegyzem még, hogy Henri Matisse, Barcsay Jenő, Gerhard Richter is idős korára vált kimagasló absztrakt festővé. A kocka el van vetve, második értelmében nem szerepel kocka, geometrikus forma nálam, a biomorfikus áramlás sokkal jellemzőbb. A „Csak” kiállításcímről. Mind a 16 képem címe ezzel a csak-kal kezdődik, csupa olyan „csak”-kal, amelyekkel egyetértek, amelyek szerint élni lehet és érdemes, és amelyek lelki szállal kötődnek magukhoz a címet adó képekhez. Hálás vagyok a Három Hét Galériának, Bódis Andreának, hogy meghívott kiállítani legújabb munkáimat, hogy megmutathatom hol tartok épp, ki vagyok most.

(2021. október 13. Kemény György)