Interjú Barti Magdolna képzőművésszel

  www.bartimagdolna.wordpress.com
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Nem tudnám pontosan megmondani. Legalább 13 éve már biztosan. Az első közös megjelenésemen, a Magyar Elektrográfiai Társaság által rendezett 2010-es Matricák nemzetközi kiállítás megnyitóján Kováts Borbála meg is jegyezte, hogy nem is tudta, hogy én is készítek elektrográfiákat. Egy pillanatra meghökkentem, majd az jutott eszembe, hogy: Jé, én sem tudtam. Az első kísérleteim a reklámmal kapcsolatos tanulmányaim kapcsán jöttek, és inkább kötődtek bennem az alkalmazott grafikához (a plakáthoz), mint képművészeti kifejező formához. De így utólag visszagondolva, leginkább az eszköz, a számítógép volt csak a közös pont.

Miért szereted ezt a műfajt?

Szeretem az újabb és újabb lehetőségeket, a kísérletezést. Megmozgat, feltölt. Az elektrográfia nem azt jelenti, hogy az ember a számítógépet nyomkodja naphosszat. Rengeteg lehetőséget és technikai ötvözést, keresztezést… szabadságot rejt magában.

Kik hatnak a munkásságodra?

Ó, ez elég nehéz kérdés, és nem is hiszem, hogy egyértelmű választ lehetne adni egy olyan világban, ahol szinte mindenhol képekkel találkozik az ember, nem lehet igazán hatás nélkül maradni. De ha nevet kellene mondanom, Vajda Lajos, Bálint Endre, Toulouse-Lautrec, Vassily Kandinsky és Paul Klee nevét említeném elsőre. Sokszor gondolkodom a munkáikon, de mikor azt érzem, hogy „hatnak”, nem nyúlok új képhez, csak jegyzetelek, inspirációt gyűjtök és megvárom, míg elmúlik.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

A „látványos” része nálam elég rövid. A „gyűjtögetés”, információk tudatos vagy kényszerű begyűjtése és azok sűrítése sokkal hosszabb folyamat. Jelenleg nagyjából 15-17ezer digitális fotóm van meg nagyjából a fejemben a gyűjtögető időszakokból. Ezek hangulata, felépítése, kompozíciója meghatározó a későbbi alkotás során. Folyamatosan figyelem, gyűjtöm a környezetemben előforduló felületeket, tárgyakat is. Nem utolsó sorban az emberi hatásokat makro- és mikroszinten egyaránt. És amikor ez a sok dolog már annyira sok és annyira sűrű, hogy egy csepp sem fér be több, muszáj „kirobbannia”. Így van, hogy egy egész sorozat is készül egy nap.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A hagyományos technika nálam más. Másra használom. Ugyan van párhuzam az elektrográfia és a hagyományos technikával készült munkáim között, gondolok itt például a motívum és színhasználatra. A hagyományos grafikai munka számomra sokszor inkább egy saját belső rendrakás, míg az elektrográfia egy belső, de külvilági rendezés. Ha úgy tetszik, szív és ész, lélek és test… Mindkettőre szükség van.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013-ban vettek fel a Társaság tagjai közé. Nagy lépés volt a művészeti pályámon. Megtisztelő számomra, hogy bekerülhettem. Szeretek új dolgokat tanulni, és fejlődni. Frissen tart. Izgalmas dolog egy ilyen Társaság működését, mozdulását belülről is látni és részt is venni benne.      

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Nincs éppen. Inkább egy összefüggő folyamat ez nálam. A változás, ami foglalkoztat most. Több csoportos kiállításon is, terveim szerint.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Még friss, április végén készült. Mert, mint a címe is mutatja: Változás, ez a téma foglalkoztat jelenleg.

 Változás, 2018. elektrográfia, 50x50 cm

Interjú Gábos József képzőművésszel

   Budapest, 1956.04.22.
  www.gabos.hu
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36-309-604-673

  Legfontosabb díjai:
  Spanyolnátha Mail Art Nívódíj
  2011. Liszt emlékév Újbuda, III. díj
  2017. Matricák, Zsűri díja 

Portréfotó: HM.

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

1990 óta van saját PC-m, de igazán képeket csinálni csak az ezredfordulón kezdtem el rajta. Akkor pár éve már digitális fényképezőgépem is volt.

Miért szereted ezt a műfajt?

Rugalmas, jóval kevesebb a korlát és több a lehetőség, mint a hagyományos eszközöknél.

Kik hatnak a munkásságodra?

Talán a három T-t említeném: Tapies, Tobey, Twombly. A magyarok közül leginkább Frey Krisztián.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Gyakorlatilag csak tárgynélküli képeket csinálok, többnyire saját dolgokból (firkák, rajzok, fotók…) kiindulva. És próbálom a XX. század számomra legfontosabb két képcsinálási módszerét (eszközét? elvét?), a kollázst és a véletlent alkalmazni.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A hagyományos technikáknál minden döntés végleges. Nagyon nehéz visszatérni egy korábbi állapothoz, ami géppel egy mozdulat. Géppel sokkal könnyebb variációkat előállítani, végignézni és így dönteni.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2004. Ez egy nagyon jó társaság, vannak itt barátaim és találkozási lehetőség, pláne amióta már saját galériánk is van. És persze a rengeteg kiállítás.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Régi könyvekből csinálok képeket, meg firkálgatok, és persze készülök a szekszárdi kiállításunkra, a Digitális Agóra 2018 nemzetközi triennáléra is.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Ez egy 2013-as kép, azt hiszem, jó példa arra, hogy hogyan dolgozok (lásd 4.), és persze szeretem is.

Jókai dekonstrukció – Fekete Gyémántok 01., 2013. c print, 30x21 cm

Interjú Kántor József képzőművésszel

  1949.
  www.kantorjozsef.net
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36703385125
  H-6500 Baja, Parti u. 8

 Legfontosabb díjai:
 1997, 2010 Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja ( Kollektív díj)
  2005 Nívódíj „Rejtelmek ha zengenek” Alkotó Pedagógusok Országos Tárlata
  2015 Kustár Zsuzsa Emlékkiállítás szakmai díja

Portréfotó: Prokné Tirner Gyöngyi

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Valamikor a kétezres évek elején. 2002-ben volt az „Ecset és egér” c. egyéni kiállításom, ennek jelentős része már elektrográfiai alkotásokat tartalmazott.

Miért szereted ezt a műfajt?

Kis helyen, nagy lehetőségekkel, gyorsan lehet alkotni is.

Kik hatnak a munkásságodra?

A gondolkodó emberek és a hasonszőrű művészek.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Általában egy már meglévő kézi munka, festmény, grafika vagy motívum a kiindulás, ahhoz keresek vagy alakítok újabb felületeket, rétegeket a meglévő fotógyűjteményemből.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A festés mellett leggyakrabban alkalmazott technikám a szerigráfia. Újabban az előkészületi fázisokban itt is felhasználom a digitális technika adta lehetőségeket. Míg a szitázáshoz méretes műterem és felszerelés szükséges, addig egy-egy elektrografika megszületése az IC-n egy laptoppal utazva is lehetséges.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2004-ben, de már előtte is szerepeltem a MET kiállításain. Ez nagyon aktív, jól szervezett társaság, sok a kiállítás, tanulni is lehet egymástól, lehetőség van az önképzésre, továbbfejlődésre.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

A tavasszal sokat utaztam és a változó/változatos magyar táj inspirált egy sorozat megalkotására, ami egyelőre még nem digitális technikával készül. Ebből a XVII. Táblaképfestészeti Biennálén lesz látható egy művem. Digitális művekkel Kaposváron a Rippl-Rónay Fesztiválon, a 6. Textilművészeti Triennálén Szombathelyen és a G5 Nemzetközi Grafikai Biennálén, Sepsiszentgyörgyön válogatták be a munkáimat, de készülök a II. Nemzetközi Digitális Triennáléra is.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Az itt látható bibliai indíttatású „Égi létra” c. kép 2017-ben készült, a Reformáció 500. évfordulójának évében. Azon újabb munkák közül való, amelyek még nem szerepeltek kiállításon, ezért gondoltam, hogy itt debütáljon.

      Égi létra, 2017. tintasugaras nyomat, 100x70 cm