ÁZBEJ KRISTÓF, KECSKÉS PÉTER, KOPPÁNY ATTILA

Interjú Ázbej Kristóf képzőművésszel

   1953. Budapest

   http://spiralsyn8society.free.fr/

 

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Fénymásológépekkel sporadikus módon már korábban, a nyolcvanas években is dolgoztam, de igazán intenzíven és nagy számban az ezredforduló után, számítógépen kezdtem ilyen jellegű munkákat létrehozni.

Miért szereted ezt a műfajt?

A személyi számítógép és a digitális képalkotás szoftvereinek sokasága radikálisan új eszközöket adott az alkotók kezébe. A legnagyobb kihívás mindig, hogy sikerüljön valami újat, az előzőekhez képest érdekesebbet, izgalmasabbat alkotni. Kézen fekvő volt tehát, hogy a digitális rendszerek varázsától vezérelve az új lehetőségek kiaknázása felé fordultunk. A számítógépes eszközök a művészek számára egy addig ismeretlen új esztétikai valóság felfedezését, megteremtését tették lehetővé.

Kik hatottak, hatnak a munkásságodra?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Olyan világban élünk, ahol az információk nagyon sokféle csatornán, óriási mennyiségben áramlanak hozzánk. Nagyon sok helyről érkeznek a hatások. Követem a kortárs képzőművészet jelenét és a múlt is egy végtelen, kimeríthetetlen inspirációs forrás.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Munkáim modern digitális eljárások alkalmazásával, nagyrészt számítógépen készültek. A digitális festészet a kortárs képzőművészet területén is egyre inkább elterjedt forradalmian új technika, mely a grafikai szoftverek óriási tárházát és a programok által adott speciális lehetőségek sokoldalúságát használja fel a képalkotáshoz.

A képalkotási folyamat és ennek eredményeképpen az elkészült mű esztétikai minősége, szervesen kötődik a korunk információs társadalma által nyújtott technikai lehetőségek és eszközök használatához.

A gyors hozzáférés művészettörténeti adattárakhoz és a számítástechnikai eszközök által lehetővé tett magas szintű adatkezelés a fúziós művek esetében alapvetően határozzák meg az alkotási folyamatot és a művek esztétikai rendjét.

Műveim legfőbb érdekessége, hogy kizárólag festészettörténeti idézetekből épülnek fel. Akár az utóbbi évtizedek zenéiben a DJ, aki szintén kész anyagmintákkal dolgozik, én műveimben az egyetemes művészettörténet ismert és kevésbé ismert alkotóinak műveit, motívumait, figuráit, ecsetvonásait, vonalait, színeit, fényeit, árnyait és árnyalatait használom fel, ezek végtelen rétegeit vegyítem, mixelem, ötvözeteikből építek szerves egészeket. Korok, kultúrák és stílusok keverednek, így jön létre egy teljesen új valóság, absztrakció, formai világ.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Az egyensúly kérdése nem merül fel, a különféle technikák, módszerek és művészi projektek, a digitális és analóg világ között való szabad mozgás inkább a változatosságból adódó felüdülést jelenti számomra.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013-tól vagyok tagja a társaságnak. HAász Ági, a MET vezetője remekül fogja össze társaságunkat, talán leginkább neki köszönhetően nagyon sok lehetőségünk nyílik kiállításokon való megmutatkozásra. Ezekhez a kiállításokhoz rendszerint katalógus készül, ami szintén nagyon fontos mindannyiunk számára. Ezenfelül a társaság egy élő alkotói közösséget is jelent, ahol a művészek folyamatosan inspirálják egymást.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

A bemutatott alkotást azért választottam, mert új alkotás. 2018-ban készült, és először a Hegyvidék Galéria mutatta be, márciusban. Továbbra is a fúziós festészet formanyelvével kísérletezve egész alakos figurákat ábrázoló sorozaton dolgozom, ezek művészetem legújabb eredményeit tükrözik.

Ázbej Kristóf: Álló alak 14B/1 (Keith Richards) 2018.
digitális festmény és montázs, giclée nyomat, Bockingford archív akvarell papír, 70x50cm

Interjú Kecskés Péter képzőművész, íróval

  1972. Budapest

 https://sites.google.com/site/apocalypseart/
 e-mail: terminusenatyahoo.com

  telefon: 06 70 531 1949

 H-1114 Budapest Kanizsai u. 22.

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

1988-tól, először fénymásolatokat készítettem.

Miért szereted ezt a műfajt?

Az elektrográfia egyrészt kiterjesztése a művészeti és fotográfiai tevékenységemnek, másrészt önálló műfajként a kísérletezés terepe. A technika nem köti meg a művészt, mint ahogy a hagyományosabb műfajokban láthatjuk.

Kik hatnak a munkásságodra?

Időről-időre változik, de fontos Anselm Kiefer, Hajas Tibor, Max Ernst, David Hockney fotográfiai munkássága, szellemtörténeti szempontból Henry Corbin, Giorgio De Santillana, korábban Hamvas Béla stb.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Klasszikus fekete-fehér és színes fénymásolatokkal kezdtem, majd a faxszal is kísérleteztem. Az Árnyékkötők társasággal már nagyon fiatalon megismerkedtem, és természetes volt az együttműködés. Utána a különféle számítógépes szkennelés hibáit és véletlenszerű folyamatokat is beépítettem a munkáimba. Később installációkat és digitális videókat is csináltam, melyek az elektrográfia kiterjesztéseként is értelmezhetőek. A módszerek változóak, attól függ, hogy éppen milyen típusú sorozaton dolgozom.   

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különbségek eltűnőben vannak, a digitális kép koncepciója, filozófiája, alapvető kiindulópontja más, mint az analóg eljárásoké, de mostanra számtalan átjárás létezik a munkáimon belül, gyakran a hagyományos analóg fotók finomítására, átalakítására használom az elektronikus eszközöket. Számomra egyáltalán nem ellentmondásos egymás mellett kiállítani eredeti Polaroidokat, videoinstallációt és elektrográfiát.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

2010-ben, de már előtte is meghívást kaptam a társaság kiállításaira.

Miért fontos számodra ez a tagság?

Lehetőség adódik különböző felfogású és munkamódszerű alkotókkal való találkozásra, együttdolgozásra, közös kiállítások szervezésére.

Mit adott a Társaság neked?

Szakmai és baráti kapcsolatokat, bemutatkozási lehetőségeket.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Következő videómat és sorozatomat készítem elő. A képi áthatások, transzcendens dimenziók megjelenítése foglalkoztat.

Munkám látható a MET Galériában, a Tartsd a vonalat! 2. című kiállításon szerepelek áprilisban, a Grafika Hónapja keretében.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2018-as kép, Apeiron című videómból, ez a legújabb munkám.

Kecskés Péter: Aperion XVII., 2018. c. videóból

Interjú Koppány Attila képzőművésszel

  1947. Enying

  honlap: www.art-koppany-sze.hu
  e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  telefon: +36 30 298 6895

 H- 9021 Győr, Király u. 5.

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

2006-tól.

Miért szereted ezt a műfajt?

A számítógép lehetőségei megsokszorozzák a kifejezési lehetőségeket és formákat.

Kik hatnak a munkásságodra?

Ez egy nehezen megválaszolható kérdés. A művészettörténet beépül az alkotó fejébe. Nehéz az emlékképektől szabadulni. Talán inkább arra figyelek, hogy munka közben a lehető legkevésbé hassanak rám az általam ismert és tisztelt művészek.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Kezdetekben igyekeztem alaposan kipróbálni a Photoshop eszköztárát, a későbbiekben pedig arra törekedtem, hogy a választott témakörben készített saját fotóimat a már meglévő akril festményeimmel egyedi módon "összegyúrjam", szebben mondva harmonizáljam.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Akril festőtechnikával dolgozom általában. Mivel ennek a technikának ismert határai vannak, számomra kézenfekvő, hogy az elektrográfia szabadabb alakítási lehetőségeivel éljek a témától függően.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

2013-ban.

Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

 Közösség - tapasztalatcsere - nyilvánosság.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat?

Egy új város-sorozaton dolgozom (jelenleg akril, vászon technikával készülnek a festmények). A sorozat munkacíme: "Városgeometria".

Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

A MET Galériában 2018. március 23-29. között.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2015-től több munkafázisban készült. Remélhetőleg alkalmas az aktuális alkotói módszerem bemutatására ez a kép. Az eredeti fotó Ó-Delhiben készült, a sikátorok közelében, az akrilalap pedig legalább 10 éves.

Koppány Attila: Mámor és apátia, elektrográfia, 70x100 cm

Digitális nyomatok, grafikai installációk a MET Archívumából, a Grafika Hónapja országos rendezvényhez kapcsolódva.
A vonalas, grafikai jellegű, digitális művek újszerű kifejezésbeli és sokszínű formai megjelenésének bemutatása.

A kiállítást megnyitja: Kecskés Péter képzőművész, a Magyar Grafikáért Alapítvány elnöke

Kiállítók:

Bohár András (1961-2006), Bolygó Bálint UK, Czeizel Balázs, Czerő Beaty NL, Detvay Jenő, Enyedi Zsuzsanna, HAász Ágnes, Hernádi Paula, Juhász Dorina, Károly-Zöld Gyöngyi RO, Krnács Ágota,Liu Nian USA/CH, Lobler Ferenc, Lux Antal D , Petca Ovidiu RO, Pézman Andrea SK, Rob Ibolya RO, Sándor Edit, Solymosi Mór, Sós Evelin, Szlaukó László, Whandal Syporca
Videó: Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina

Kurátorok: Haász Ágnes, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina

 
A kiállítás megtekinthető 2018. április 5-26. között

Kedd, szerda, csütörtök 14-18 óra között

Megjelent a KAPU című  folyóiratban Kecskés Péter Megszűrt fények c. megnyitó szövege, Enrique Leal  (BR/USA)  kiállításáról.

A kiállítás 2017. október 24. nyílt a MET Galériában.

Békéstáji Galéria, Csabagyöngye Kulturális Központ, Békéscsaba
megtekinthető: 2018. márc. 27. - ápr. 28.

Fotók: Szereday Ilona, Fazekas Attila, M3 Creative Group

„VAC – Visual Acoustics” – Nemzetközi kiállítás a kortárs vizuális zene témakörében a „Valletta International Visual Art Festival” keretében, az Európa Kulturális Fővárosa: Valletta ideje alatt
 
Zene-szerű vizuális formák és vizuális-szerű zenei formák – ez lehet a kiállítás mottója. A bemutató nem vállalkozik a nagy hagyományokkal rendelkező műfaj teljes megjelenítésére, hanem inkább olyan kortárs példákat sorakoztat fel, melyben a legújabb médiumok használatával új minőség születhet, születik. Máltai, lengyel, magyar és magyar születésű, de külföldön élő művészek friss munkáit láthatja az érdeklődő közönség.

Kurátor: Dr. Gyenes Zsolt (MET tag)

Kiállító művészek:
Matthew Attard (Málta), Bordos László Zsolt (HU), Éva T. Bortnyik – Csaba Tubák (A), Vince Briffa (Málta), Matyou Galea (Málta), Antal Lux (GER, MET tag), Jerzy Olek (PL), Gábor Palotai (S), Pierre Portelli (Málta) és Szirmay Zsanett (HU, MET tag)

Lux Antal munkája

Szirmay Zsanett munkája

Részek és hullámok, 2017. komputergrafika, 70x70 cm

  CSÍZY LÁSZLÓ

  Rimaszombat, 1943

  www.csizy.hu

  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  +36 30 951 0970

  H-1031 Budapest, Rozália u. 38-42 C/5

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

A számítógép használatával a 70-es évek közepétől kísérleteztem. Kiállításokon 1981-től szerepelek számítógépes munkáimmal.

Miért szereted ezt a műfajt?

A 70-es években a számítástechnika a jövő új, nagy lehetőségének látszott. Hittem abban, hogy a képzőművészet számára is rendkívül hasznos lehet. A kísérletezések közben egyre jobban kötődtem ehhez a világhoz, melyet ma is nagyon szeretek. A számítástechnika révén a látható jelenségek új részleteit lehet feltárni. Rendszerekben gondolkozhatom. Közelíteni tudom a „reál” és a „humán” gondolatokat. A számítástechnikai eszközök a munka hatékonyságát, a képi megvalósítás lehetőségeit nagymértékben támogatják.

Kik hatottak, hatnak a munkásságodra?

Nincs kiválasztott személyes példaképem. Gyermekkoromtól kezdve sok időt töltöttem a klasszikus művek reprodukcióinak megismerésével, kezdetleges rajzolgatásával, majd később a múzeumok és galériák látogatásával. Az alkotók értelmi és érzelmi megértésére törekszem, még ha nem is mindenben hatnak rám egyértelműen.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Gyakran készítek makrofotókat a számomra izgalmas természeti részletekről. Nem a naturális megjelenés, hanem a mögötte rejlő struktúra, az apró részletekből kialakuló foltrendszer, az ebből származó háló szövedéke érdekel. A hálót vizuális műveletekkel módosítom. Mindehhez nélkülözhetetlenek a számítógépes programok. A kép létrehozása így is hosszadalmas, fáradságos, aprólékos manuális munkát igényel. A lényeg kiemeléséhez gyakran használom a színek „mintavételezését” . Több képemen bemutatom a kiinduló naturális részletet, majd annak átalakított variációit.


Hagyományos technikákkal is foglalkozol? Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Jelenleg csak digitális technikával dolgozom. Technikai értelemben nagy a távolság a hagyományos és a digitális munka között. Az alkotói munka lényegét tekintve nincsen különbség, a befejezett munka impulzusokat és kapcsolódási lehetőségeket kell hogy adjon a szemlélőnek, vizuális minőségével pedig bizonyítania kell az alkotó vizuális kultúrájának magasabb színvonalát.


Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013-től vagyok a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja. Számomra jelentősen megkönnyítette a művészeti életben való aktívabb részvétel lehetőségét a tagok részére meghirdetett pályázatok és kiállítások, meghívások révén.


Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Jelenleg a Benczúr Ház Galériájában (Budapest, VI. Benczúr u. 27.) látható Részek és hullámok című önálló kiállításom március végéig. Készülök a MET által kiírt Digitális Agóra 2018 nemzetközi pályázatra is. Áprilisban várható két csoportos kiállítás melyen szerepelek: a „Kitelepítések 70” pályázat budapesti záró kiállításán, majd a Próféta Galériában a Bicsérdi Nemzetközi Művésztelep jubileumi kiállításán.


Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

A Részek és hullámok művem 2017-ben készült. Alkotó munkánk meghatározó eleme a fény. A kép címével is utalok a fény fizikai természetének kettősségére, de utalok a szerkesztés sajátosságaira és kettős értelmére. Naturálisan megjelenő növényi rész szín és vonalvariációi váltakoznak, majd a variálódó részek hullámszerű mozgással, fakuló színekkel és gyengülő karakterrel simulnak bele a világegyetem nagy rendszerébe.

Negyedik dimenziós hiperváros. 2017. digitális nyomat, 70x100 cm

  MAGÉN ISTVÁN képzőművész

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

A nyolcvanas évek végén kezdtem fénymásolatok készítésével, ezeket felhasználtam szitanyomáshoz. Később a 90-es évek közepén kaptam egy grafikai programot, melyet azóta is használok.

Miért szereted ezt a műfajt?

Nem tudom, hogy a szeretet motívál-e, vagy a lehetőségek, vagy az újszerűség igérete. Vagy az, hogy ez már a jövő. (Pedig nem is a jövő, hanem a jelen.) Hogy milyen lesz a jövő ebből a szempontból, azt nem tudjuk. Soha sem az, amire számítunk. Ez a titok. Ennek a keresése sarkall az elektrográfiában.

Készen kapok bizonyos alapmotívumokat. Ahelyett, hogy megunt formációkat festenék, mint egy címfestő, kombináció kombinációt követ. Kicsit úgy kell gondolkodnom, mint egy sakkozónak. Lehetőségek tárháza nyílik meg. De ne feledjük, ugyanilyen arányban kell magasabbra szárnyalni. A művészet produkció is. Varázslat is. Szemfényvesztés is. Aki megelégszik a gép adta alaplehetőségekkel, aki egy-két gombnyomás után hátradől elégedetten, az kicsúfolja az elektrográfiát.  

Kik hatnak a munkásságodra?

A klasszikusok. Kettős értelemben. Nagyon gyakran csak a környezetüket akarom megidézni. Behatolok valahová, mondjuk Delacroix műhelyébe, vagy Raffaellóéba, vagy máséba, az ő világukba,  aztán pedig “tönkre teszem”, eltorzítom, elrontom azt. Létre jön a “hiba”. Ilyenkor az ember rájön, hogy a lét és az idő foglya. Átvitt értelemben is, meg a valóságosan is. Aki nem olvasgatja Arisztotelészt, az nem jut túl az előítéleteken. Aki pedig előítéletes, az elsősorban önmagával szemben az.

Az elektrográfia jövőkutatás. A jövő fénysugarai, reflexképei pedig visszaverődnek a múltban. A múlt képein keresztül jutnak el hozzánk azok a képek, melyeket értelmeznünk kell. Végső soron minden képpé alakul bennünk. A zene is, az írás is, az irodalom is. Képek segítségével tájékozódunk önmagunkban. Az ősi perui nasca rajzokon keresztül kitágul a világ, és a mi világtapasztalásunk is. A képírás, a képekben való gondolkodás legszebb bizonyítékai az egyiptomi hieroglifák. Azokkal az ősi képekkel, vállalásokkal, melyeket pedig a Biblia tár elénk, sajátos viszonyban állunk . A Biblia kinyilatkoztatásai megérintik képzeletünket. Képpé alakulnak. De bennünk marad az elégedetlenség, a többet akarás tüskéje. Hajt, szúr, bököd egy életen át. Ezért alkotunk.

Szeretnénk, ha betekintést adnál elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Úgy gondolom, hogy az előzőekben ezt a kérdést már majdnem megválaszoltam. Képek ezrei sorakoznak a számítógépemben. Kibontásra, továbbfejlesztésre várnak. Úgy képzelem a billentyűket, mint a ceruzát. A racionalitáson túl, “felső sugallatra” hallgatva. Lehet, hogy ezek túlságosan nagy szavak, de azt hiszem, hogy nincs munkamódszerem. Spontán kezdem el a képalkotást. Szeretek belebonyolódni, létrehozni valami bonyolultat, magas szintűt. Szeretem azt érezni, hogy a kép jobb, mint én vagyok. Hogy tanulok tőle. Hogy igazat, és őszintét alkottam, hogy megfelelek saját elvárásaimnak. Soha nem javítgatok. Amikor letettem az eszközt, nem nyúlok hozzá többet.

Mi a különbség a hagyományos, és a digitalis alkotómódszerek között? Hogyan lehet egyensúlyban tartani ezeket a munkamódszereket?

A különbség kétségtelenül igen nagy. Például a kéz szerepe más. Néha hiányzik a kezemnek a rajzolás. Ilyenkor rajzolni kell. Vagy festeni hagyományos módon. De ki tudja? Az emberből soha sem fog kiveszni a manuális készség. Mindíg lesz egy pásztor, vagy egy pásztorlányka, aki egy faággal a homokba rajzolja kedvese arcmását. Kitárulkozott a digitalis világ, élnünk kell vele. Hatalmas volt az út a bíborcsigából nyert festéktől a számítógépig. Ítéletünket a tanulsághoz igazítjuk. Lehet, hogy a jövőbeli asztronauták néhány tubus olajfestéket is visznek majd magukkal a holdbázisra, hogy szabad óráikban festegessenek. Hogy remekműveket alkossanak! Hogy hirdessék, hogy csak a katarzisban teljesedik ki az ember. A digitalis és a hagyományos művészet, ha játékosan bánunk velük, jól kiegészítik egymást.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013-ban léptem be a Társaságba. Előtte azt hittem, hogy egyedül vagyok furcsa, rendhagyó elképzeléseimmel. A Magyar Elektrográfiai Társaságba való belépés lehetőséget adott arra, hogy szakmai érdeklődésemet kiterjesszem az elektrográfián belül, a Társaság kiállításain bemutathassam munkáimat, részt vegyek szakmai beszélgetésekben. Lehetőségem nyílt kiállítani hazai és külföldi kiállításokon, nemzetközi seregszemléken, szakmai tanácskozásokon, részt venni, és előadást tartani a nemrég lezajlott kaposvári Hiba esztétikája című szimpóziumon.

Akkor, a belépés évében, 2013-ban már legalább 50 db digitalis munkám volt különféle méretekben. Sok energiát fektettem bele, mert hittem benne. Ezek elég nagy mérető alkotások voltak, másfél, két méteresek is voltak köztük szép számmal, sőt egy 2,8 méteres is. A vakkereteket én készítettem, és én feszítettem fel a vásznakat. Ezek egy részét kiállíottam az Árkád Galériában. Jelenleg a MET Galériában van kiállításom Hiperdimenzió címmel.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Az itt bemutatott képem címe: Negyedik dimenziós hiperváros. 2017-ben készült. Egészen meglepő módon kezdtem el foglalkozni a hiperdimenzióval. Olyan dolgok kezdtek történni a képeimen, melyeket magam sem értettem. Dimenziók nyíltak meg egymásból, és egymásba, és egymás alatt, felett stb. Képileg érdekesnek tartottam ezeket a megoldásokat, de a racionális értelmezés nehezen indult. A harmadik dimenziót egy negyedik, eddig ismeretlen dimenzió keresztezte. Elindultam az önmegértés útján…

Hol találkozhatunk digitális munkáiddal legközelebb?

Készülök a szekszárdi Digitális Agóra nemzetközi triennáléra, 2019-ben az Újpesti Galériában láthatók nagyméretű munkáimból válogatás.