Interjú Büki Zsuzsanna képzőművésszel

  1957.05.05. Nova
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 30 580 0860
  Sárkeresztes

  Legfontosabb díjai:
  2013. Országos Képző-és Iparművészeti Tárlat, Ajka, Magyar Grafikusművészek Szövetsége alkotói díja
  2008. Renaissance II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále fődíja, Miskolc
  2007. I. Országos Víz és élet című Képzőművészeti Biennálé első díja, Nagy István Képtár, Baja

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Valójában 2005 óta. Szitanyomatokkal foglalkoztam éppen a móri művésztelepen, amikor Haász Ágnest és Hernádi Paulát láttam számítógéppel létrehozni műveket. Revelációként hatott ez rám, így hatalmas lelkesedéssel vágtam bele a számomra ismeretlen terület felfedezésére.
Előtte nem igazán találtam a helyem: festőnek szálkás grafikus voltam, grafikusnak pedig túlontúl színes. Jó időben talált rám vagy találtam meg magamnak az elektrográfiát.

Miért szereted ezt a műfajt?

Végtelen variációs lehetőségéért, a folyamatos alakíthatóságáért, az újabb és újabb váratlan vizuális meglepetésekért. Maga a munkafolyamat izgalmáért.

Kik hatnak a munkásságodra?

Természetesen a legjobbak. A klasszikus mesterek esetében inkább az egyes művek érintenek meg, a kortárs művészeknél pedig a szemléletmódjuk. Neveket azért nem mondanék, mert hosszú lenne a lista.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe

Amúgy én lassan dolgozom, hosszúra nyújtom a kivitelezési folyamatot, rengeteg változatot kidobok. Addig gyúrom, alakítom, szerkesztem, mire néhány munka visszajelzi azt, hogy továbbfejleszthetetlen, végleges.

Az effekteket igyekszem megfékezni, háttérbe szorítani, s felerősíteni a festői vénám diktálta színelemeket. Saját fotóimat, egyedi tus-és vízfestménygesztusokkal társítom. Munkáimat inkább elektrofestményeknek nevezem.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A hagyományos mivel anyaghoz kötött, minden munkafázisa körülményes, nehézkes, kevésbé javítható és jóval hosszabb. A digitális nagy előnye még, hogy nagyítható-kicsinyíthető, forgatható, vágható, s ebből fakadóan a komponálás folyamata teljesebbé válhat.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013 óta. A folyamatos szakmai kontroll, megmérettetés miatt. Biztonságot, kiállítási és találkozási lehetőséget ad. Állandóan intenzív munkára ösztönöz. Ennek a szinte múlt nélküli műfajnak az elszánt szerelmesei közt lenni megtiszteltetés is. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy én is népszerűsítője, terjeszthetője lehetek az elektrográfiának.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

„Foszló örökségünk” címet adtam annak a sorozatnak, amelyen már egy éve dolgozom. Mindig is az ember által létrehozott építmények és tárgyi világ története érdekelt. Ezek magára hagyása, roncsolódásának, pusztulásának vizuális szépsége, társadalmi tanulságai. Jelenleg a Fehérvári Szalonon és majd ősszel a szekszárdi Digitális Agóra 2018. triennáléján és a sepsiszentgyörgyi 5. Székelyföldi Grafikai Biennálén látható elektrográfiám.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad? 

A legfrissebb munkáim egyike, az előbb említett sorozat eddigi talán legkiérleltebb darabja.

Foszló örökségünk II. 2018. elektrofestmény, 100×70 cm

Interjú Wrobel Péter képzőművésszel

  www.wrobelpeter.hu
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Legfontosabb díjai:
  2005. DANTE pályázat nagydíjasa, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége/MKITSZ
  2014. 2015. 2017. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének /MAOE díjazottja
  2017. „A száműzött parkja” Magyar Festők Társaságának díjazottja

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

1991-ben.

Miért szereted ezt a műfajt?

A szuper-szenzibilitása miatt.

Kik hatnak a munkásságodra?

Gyermekkoromban a hóesés, a csillagos égbolt, a bepárásodó ablak-üveg-táblák. Nagyanyám, ahogyan a vajaskenyérre óvatos lassúsággal kente fel a lekvárt. Később: minden érdekelt, ami láthatatlan. Meglehetősen öntörvényű vagyok. Mégis; Gerhard Richter, Altichiero Boetti, Gyarmathy Tihamér, Veszelszky Béla munkáit tisztelem.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Gyűjtőm az újságokban megjelent fotókat. Azokat, amelyek valamiért nekem tetszenek, azokat is amelyek számomra közömbösek és azokat is amelyek nagyon nem tetszenek. Három különböző fachban. Aztán a képek időről-időre elkezdenek önmaguktól vándorolni, helyet cserélni. Van egy töredék-kép /képrészlet/ gyűjteményem is. Ezekből, ezek kombinációiból indulok ki.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Egymást segítik; mikro-makró-univerzum jellegük miatt.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

2001-ben. Alapítótag vagyok.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Egy 185x150 cm-es univerzum jellegű, kézzel festett képen és egy kiadvány tervezetén.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Felkavart por. Porvihar. Felszálló por. Füst. Ég és Föld között. Füsti Ég és Föld között. Felnyitott porszem. Világ-rajz.

Felkavart Por, világ-rajz, 2018. vegyes technika

Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina alkotópáros a Matricák 2017 díjazottjainak kiállítása

megnyitó: 2018.07.03. 18 óra
a kiállítást megnyitja: Gelencsér Gábor filmesztéta, az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense
helyszín: MET Galéria (1117 Budapest, Bölcső utca 9. földszinti sor 1.)
kurátor: HAász Ágnes képzőművész. a Magyar Elektrográfiai Társaság elnöke

a kiállítás megtekinthető: 2018. július 03-26.

web: www.computerart.hu

A kiállítást és az ott bemutatásra kerülő videókat, elektrográfiákat és animációkat két történelmi jelentőségű fotó inspirálta. Az egyik képet a Voyager–1 űrszonda 1990-ben készítette Földünktől 6 milliárd kilométer távolságban. A fotó a Pale Blue Dot (Halványkék pötty) címet kapta, a képen a Föld mérete kisebb mint egy pixel. Csak egy apró kék pont a fekete végtelenségben.

A másik fotónak Earthrise (Földfelkelte) a címe, melyet az Apollo-8 űrhajósai készítettek 1968-ban. Ők voltak az elsők, akik saját szemükkel láthatták a Föld korongját.
Mindkét fotó arra ébresztette fel az emberiséget, hogy bolygónk mennyire apró, elszigetelt és törékeny kis porszem a Világegyetemben. A fotók a technikai fejlődést, az emberi kalandvágyat és a kíváncsiság végtelenségét szimbolizálják.

A pixel egyrészt kezdőpont (a digitális alkotómunka alapvető eleme), másrészt egy mindent magába foglaló pont (a hely, ahol minden ami az egész emberiséggel valaha is történt, lejátszódott).

Interjú Enyedi Zsuzsanna képzőművésszel

 1967 Budapest
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

2000 körül, amikor megismerkedtem a photoshoppal. Persze, először csak játéknak tűnt nekem és még sokszor ma is az.

Miért szereted ezt a műfajt?

A szokásos válaszokat mondhatom én is. Számítógépen mindent újra lehet kezdeni, könnyű javítani és így egy csomó görcs lemegy az ember válláról.

Kik hatnak a munkásságodra?

Mindenki és senki. Hát ez nagyon nehéz, nehezen tudnék kiemelni valakit. Sok alkotó munkássága tetszik és a hatások kikerülhetetlenek. Ami érdekes megfigyelés számomra, szembesülni olyan alkotásokkal amelyekben hasonló látásmódot, gondolkozást vélek felfedezni úgy, hogy egyáltalán nem ismertük egymást az alkotókkal. Ha neveket kell említenem akkor Chiharu Shiota, Ai Weiwei, Andrew Wyeth és Lovas Ilona nevét említeném.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotó módszeredbe.

Saját készítésű fotók, photoshoppal történő manipulálásával készítem a képeim. Szóval, sokszor csak van egy fotó és tovább kell gondolnom, változtatnom kell rajta, addig amíg nem lesz közlendője, addig amíg érdekel, hogy mit tudok vele kezdeni.

Készítek absztrakt és figurális képeket is. Az igazság az, hogy a figuratív képalkotást mindig nagyobb kihívásnak éreztem, sokkal jobban “benne vagyok a képben” és azt hiszem, így jobban tudom irányítani a nézőt.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Csak nagyon ritkán dolgozok hagyományos technikákkal bár nem tettem még le róluk de most az idő és helyfaktor a digitális technikánál tart. Na és még a kiváncsiság is, mert sok ötletem van, amit még ki akarok próbálni.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2010- ben lettem tag. Nagyon fontos számomra a Társaság, mert alkotó inspiráló közeget ad, megjelenési lehetőséget biztosít és támogat.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Legközelebb remélem a a MET által meghirdetett Digitális Agóra II. Nemzetközi Digitális Triennálén állíthatok ki. Ami most foglalkoztat az előbb említett kiállítás tematikus részére a Szüretre készülő sorozatom.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Ebben az évben készült el az “Egyszerű filter” című sorozatom néhány darabja ezek közül választottam egyet. A photoshopnak ennek a pixeles festő programnak az egyik alapját azok a filterek alkotják, amelyek segítségével a képekből szürleményeket készíthetünk majd ezeket persze összemixelhetjük.

Sorozatom képein az első pillanatra deszkákat, gerendákat láthatunk melyek eltakarják a mögötte felsejlő látványokat. Szűrők, melyek durván, egyszerűségükben határozzák meg a látvány élményünket. A látványt, amelyről következtetéseink így is maradnak, természeti tájak és absztrakt terek. Ma, “Alberti ablakára” gyakran filterek kerülnek, amelyek képeinket átalakítják, értelmezésüket megnehezítik és eltakarják őket előllünk.

Egyszerű filter, 2018. computer grafika, 80x120 cm

Interjú Olajos György képzőművésszel

  Budapest, 1953.
 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  06 20 360 6213 lakcím:
  H-1092 Budapest Kinizsi u. 11.

  Legfontosabb díjai:
  2001. Munkácsy Mihály-díj
  2006. HUNGART ösztöndíj
  2014. MEGA-PIXEL Digitális Alkotások Országos Tárlata, Poszterfotó díja

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

2002-ben.

Miért szereted ezt a műfajt?

Teljesen új kifejezési módszereket nyújt. Sokszorosítható, példányszámtól függetleníthető, a giclée nyomatok jó papírminősége, matt felülete, színtartóssága, valamint a munkafolyamat közben a színvariációk lehetőségei közül lehet választani, tervezni.

Kik hatnak a munkásságodra?

Kezdetektől a saját munkáimat (főleg tus- vagy ceruzarajzok, szkennelések, fotók) dolgozom fel, leginkább a szitanyomás technika végtelen kibővítése (transzparencia, áthatások stb.) inspirál. Olajos Ilka lányom kivitelezi, az elképzeléseim szerint, ő segít, lassan tanulom még.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Az alapmotívum pl. egy tusrajz, amit beszkennelek, esetleg még folytatok, kiegészítek a Photoshopban, (ritkán még javítok is). Nem kívánok túl sok „trükköt ” amik lehetőségek ugyan. De kihasználom pl. hogy más a tusrajzom és a rajzpadon készült vonalaim karaktere, ami változatosabbá teszi a rajzot.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Mindig csak annyit kísérletezek, ami csak az adott technikán belül egyedileg érvényesíthető. A nyomaton pl. tökéletesen egyenletes színfelület jöhet létre. Ugyanez olajképnél szintén „elérhető”, de ott a vászon faktúrája is fontos. Szinte a hordozóanyagból indulok ki, hogy az mire képes. Olajfestménynél pl. lazúrozás, stb.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

2013, de előtte is már részt vettem kiállításokon. Miért fontos számodra ez a tagság? Kiállítási lehetőségek és más alkotókkal, munkáikkal való találkozás.

Mit adott a Társaság neked?

Lelkes mindenki. Haász Ágnes és segítői szervezik, rendezik a kiállításokat, sok látogató ismerkedhet új kifejezési formákkal, tartalmakkal. Diákjaimat korábban mindig elvittem megnézni a munkákat.

Most éppen min dolgozol?

Ábraszerű akvarelljeimet kisebbítve, egyfajta „nemes reprodukció” - szerűséggel próbálkozom. Hét fő bűn téma. Most a Vigadóban az MMA ösztöndíjasok beszámoló kiállításásán vannak kis nyomataim és 120x100cm-es olajfestmények. Digitális Agóra.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2016. A kép motívumai, a tükrözéseimmel feldúsulnak.

In memoriam Kandinsky IV. 2016. archival pigment print, 23x23 cm

Eötvös 10 Kulturális Közösségi Színtér

A Magyar Elektrográfiai Társaság / MET Fényes és sötét c. József Attila emlékkiállítása

Tárlatvezetés: Haász Ágnes Munkácsy Mihály -díjas képzőművész, MET elnök

2018. június 23, szombat 18 óra

Daradics Árpád, Repászki  Ferenc, Sándor Edit

 Interjú Daradics Árpád képzőművész, elektrográfussal

  1964, Marosvásárhely
  https://hu-hu.facebook.com/daradics.arpad
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36203451997, H-1077 Budapest, Almássy tér 3/5  

  Fontos díjai:
  Lessedra World Art Print Annual 3. Prize, Szófia, Bulgária, 2004
  MATRICÁK 2004, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma / NKÖM szakmai díj
  Pleasure prize, Lahti, Finnország, 2005
  Római Magyar akadémia ösztöndíja, 2005
  Prize of Excelence, London, Egyesült Királyság, 2007
  MET díja, 24. Miskolci Grafikai Triennálé, 2008
  IMPRINT 2. Prize, Varsó, Lengyelország, 2011
  Munkácsy Mihály-díj, 2012

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Raszteres minták, szitanyomás, fénymásológép, nyomtató és fotógráfia kombinálásával már korábban is foglalkoztam, aztán 1999 – ben vásároltam az első számítógépet, egy iMac G3-at és párhuzamosan elkezdtem kísérletezni a digitális technikával is.

Miért szereted ezt a műfajt?

Mert egyedülálló és végtelen technikai lehetőségeket biztosító műfaj.

Kik hatnak a munkásságodra?

Talán a kollázs, mint művészeti alkotás, személy szerint főleg Georges Braque, Pablo Picasso és nem utolsó sorban Gilbert & George művészpáros fotómontázsai.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Eljárásom roppant egyszerű, fényképeket válogatok ki a múlt kínálatából, ezt követően a fotókat kiegészítem valamilyen grafikai felülettel, leginkább vörös színnel, de nem minden esetben, így megváltoztatva a képek eredeti üzenetét és hangulatát, hol iróniával, hol pedig humorral. „Alkotásai agresszív iróniájukkal és gondolat-ébresztő ötleteikkel ragadják meg a nézőt, olyan üzeneteket hordozva, amelyek a múlt és a jelen világába elfoglalt helyzetünkről mondanak ironikus és kritikus véleményt” Paul Coldwell, brit művész, művészettörténész, Printmaking a contemporary perspective, 2010.

„ 2002 – ben indította el Vörös rörténetek – Red stories című, azóta folyamatosan terebélyesedő sorozatát, amely felismerhető statisztika jegyei révén művészi emblémájává, cégérévé vált az elmúlt években. Daradics elektromos grafikái azonnal felismerhetők, bármilyen képi összeállításban, bármilyen csoportos kiállításon jelenjenek meg, annyira egyénivé tette őket az individuális nyelvi kifejezés.” Szombathy Bálint, A magyar elektrográfia rövid története, 2012.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Hagyományos technikákkal mindig is dolgoztam. Egyaránt alkotok rajzokat, festményeket, komputer- és fotóalkotásokat, szobrokat és site műveket. Én nem választanám külön   a technikákat, mivel mindig szorosan összefonódtak, és úgy gondolom, hogy összefonódnak a jövőben is. A legújabb digitális technikák csupán új lendületet adtak az egyéb, több száz-, akár több ezeréves hagyományokkal rendelkező módszereknek.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

Ha jól emlékszem, 2005-ben, de a pontosításért meg kéne kérdezzem HAász Ágit, Társaságunk elnökét, akinek nagyon sokat köszönhetek ezen a területen, és természetesen a társaságnak is. Egy jó Társaságban lenni mindig jó érzés egy művésznek.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk digitális munkáiddal legközelebb?

Hogy őszinte legyek? Nem sokat változtattam a témán, maradtam a Vörös történeteknél újratöltve – Red stories reloaded, mivel már az indításkor tudtam, hogy ez egy sokirányú, kimeríthetetlen feladat lesz. „ A Vörös történetek egy kísérletsorozat darabjai, egy szinte archeológiai munka” írta Dr. Ulrich Wacker német közgazdász az első katalógusom előszavában. A munkáimmal hol találkozhatunk legközelebb? Többek között a lengyelországi Torunban a 9. nemzetközi triennálén – Colour in Graphic Art, ahova személyre szóló meghívást kaptam, aztán a krakkói Nemzetközi Grafikai Triennálén, MTG 2018, és a sepsiszentgyörgyi 5. Székelyföldi Grafikai Biénnálén.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Mert itt látszik legjobban, amikor a képből életre kell a mese…

 1951, Gönc
   Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 30 601 0727
  H-3895 Gönc Rákóczi u. 87. 

Portréfotó: Vass Tibor

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

A kétezres évek körül...

Miért szereted ezt a műfajt?

Az elektrográfia ma már annyira ott van mindenhol, annyira hatással van a képzőművészetre, hogy nem lehet kikerülni...

Kik hatnak a munkásságodra?

Nem képi kialakításban, hanem a hozzáállásban: Aknay János.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

A fotók egymásra hatását vizsgálom, „áttűnések”-ből alakítom ki a képet.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Kölcsönhatás van a hagyományos és digitális technikával készült képeim között: mindkét technikával készült figuráimat felhasználom a másikban is.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2004-ben lettem tag, sok kiállításon vehettem részt, „feladatmeghatározásban” segítettek a tematikus kiállítások...

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Vass Tibor jubileumi kiállításához kellene néhány „baráti” kép.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2009-ben ez a kép hozta a díjakat.

Reminiszcencia 1, 2009, digitális nyomat, 29,7x21 cm

  Budapest, 1949. 10. 09.
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 6202 794-952

 Legfontosabb díjai: 
  2004. MATRCÁK 2004. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, szakmai díj
  2005. Országos Nyári Tárlat díja
  2014. ,,Labirintus" c. kiállítás, szakmai díj

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

A '90-es évek elején kezdtem ismerkedni a fénymásoló adta technikai lehetőségekkel. Akkor nyílt meg városunkban az első fénymásoló szalon. Egy külső alkotói körülmény vonzott ehhez az eszközhöz. Számítógépem sem volt. Egy kísérletező stádium volt ez az időszak. 

Miért szereted ezt a műfajt?

Ebből a kísérletezésből született meg a vonzalmam a műfaj iránt. Tágabb lehetőséget adott a vizuális megjelenítésre. Egyebekben nem tudom megfogalmazni a műfaj iránti szeretetemet. Ebben alkotok... és csak ennyi.

Kik hatnak a munkásságodra?

Nem kutattam, kutatom, kik hatnak munkáikkal rám.  Érdeklődéssel figyelem a hazai és külföldi művészek munkáit. Érdekel, főleg az, hogyan tudnak tartalmilag is, digitálisan kifejezőek lenni. Aki nagy hatást gyakorol rám és valószínűleg fog is, az Leonardo.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Mielőtt bekerül a gépbe a további formálásra, alakításra szánt gondolat, alkalmazok ceruzát, festéket, fotót, de bármi mást is, amivel valamilyen nyomot lehet hagyni. Sokszor egy pacni is inspirál, hogy abból egy komplett munka legyen. Van úgy, hogy nincs még meghatározó gondolat sem, csak azt tudom, hogy ez a folt, formai felvillanás lesz a következő munkám magva, vagy ezen fogok elindulni.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Hagyományos technikával (mint egyedi képalkotással) már nem foglalkozom, csak annyit és addig, amennyi szükséges ahhoz, hogy az digitálisan keljen életre. Nekem az elektronikus munkafolyamat tágabb lehetőségeket ad. Sokáig dolgozom egy-egy  munkámon. Szeretem, ha a virtuális anyagszerűség megszületik. Bennem ezáltal jön létre az egyensúly. 

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

A MET tagja azért lettem, mint alapító tag is, mert 2001-ben azzal a céllal jött létre, hogy munkáinkkal kiállításokon keresztül, kiálljunk e  műfaj létjogosultságáért. Egybe fogta egy hivatalos tagszervezetbe a digitális eszközökkel alkotó művészeket. Most már mást jelent, mint pl. egy évtizede. Tágabb és szabadabb számomra. A segítségre itt mindig számíthatok, ha meg kell állnom valamiért.

Folyamatosan dolgozom. Kiállításokat is nyitok meg. Most az aktuális kiállításokra küldök munkákat, éppen most készülök a MET által szervezett Digitális Agóra 2018 c. nemzetközi triennáléra.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Ez a kép egy spontán választott munkám. Bármelyik megjelenhetett volna itt. Szeretem megmutatni a láthatatlan mozgásokat, folyamatokat. 

 Cél, 2018, digitális print,  100x120 cm

Megjelent társaságunk  2017. évi évkönyv-katalógusa, mely az elmúlt év, kiállításait, programjait, eseményeit tartalmazza képes összeállítással.

A kiadvány fő támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

Monitoron megjelenő textúrák, szövött struktúrák, lineáris és non-lineáris felületek: szín/fény, önarckép-, idő-, akció-, ember/tömeg- és hiba-textúrák; absztrakt alakzatok. Az első monitor-generáció közé tartozom én is, akiknek, mint később is, a televízió monitorja meghatározó élmény volt; találkozási felület. Aztán újabb, más típusú és funkciójú monitorok jelentek meg, de a lényeg valahol megmaradt. Szeretem a monitor textúráját; olyan megfogható. RGB illúziók. Monitor/os textúrák; szinkrónia, hiba és a-szinkrónia. Hang és kép egyenrangú viszonya. Az egyik a másikat építi és fordítva.

Három párhuzamosan készülő sorozatból válogatottam néhány audio-videót ehhez a bemutatóhoz.

A Monitor-, vagy hibatextúrák vírusos számítógépes futtatások, tehát hibás monitorképek montázsai, átalakításai, ahol a hang szinkróniában erodálódik, modifikálódik a mozgóképpel együtt.

A Szinkrónia sorozat darabjai a hang és kép lehetséges szinkróniáját vagy/és a-szinkróniáját kutatják sajátos eszközeikkel.

A Körmenet/Procession opuszai, melyek egyébként a Fibonacci-számsorra épülő struktúrák, az idő megragadhatatlanságának metaforái is lehetnének. A múlt és jövő elérhetetlen, a jelen pedig nem létezik – az egész illúzió.

Az alkalmazott technika, a szoftverek lehetőséget nyújtanak a különböző kifejezési módok közötti átjárhatóságra, a helyettesítésre, az illúzió, már érintett bizonyos formáira.

A kiállításon szereplő audio-videók ebben az évben készültek.

Interjú Hernádi Paula grafikusművésszel

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 30 3029877
  H-2081 Piliscsaba Ferenc forrás útja 23.

 Legfontosabb díjai:
 1997 III. Európai Avantgard Grafikai Triennálé műkritikusok díja, Prága
 2010 Honvédelmi Minisztérium Millenniumi képzőművészeti pályázata, Lektorátus díja Ferenczy Noémi-díj

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Matematikus családtagjaim miatt az 1990-es évektől már volt otthonunkban számítógép. Próbáltam játszadozni, pixelenként nyomogatva kisebb képeket készíteni (kisgrafika, ex libris). Mivel lassan haladtam, eszembe jutottak a kis szorgos hangyák. Rajzoltam egy függőlegesen álló hangyát „ember-hangya”, azután megsokszoroztam a hangyámat és elkezdtem a gép lehetőségeivel karcsúbbat, kövérebbet, magasabbat, apróbbat alakítani belőlük. Ezzel a kisgrafikámmal nemzetközi kiállításon a kritikusok díját nyertem.

Miért szereted ezt a műfajt?

Nemcsak szeretem, hanem csodálom. Inspirál. Szeretem, hogy alkotás közben több megoldást is kipróbálhatok, azt a lépést, ami nem tetszik, visszavonhatom, bátrabbá tesz.

Kik hatnak a munkásságodra?

Grafikai munkásságomra elsősorban közvetlen kollégáim hatnak, a MET-tagok, mert rendkívül sokoldalúak, minden kiállítás alkalmával megdöbbent, és persze lelkesít, hogy mennyi jó munkát látok.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Fotókat gyűjtök természeti jelenségekről, emberi mozdulatokról, faktúrákról, építményekről. A munkámhoz egy vagy akár több fotót, is használok, computerrel átformálom. Több fokozat közül választom ki a számomra megfelelőt. Effekteket használok. Digitális ceruza is segít. A gép által kínált lehetőségek kimeríthetetlenek. De a mű ugyanolyan küzdelem árán jön létre, mint bármelyik másik műfajban. A számítógép, mely korunk legnagyobb vívmánya, a művészetben új dimenziókat nyitott.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között a manualitásban van. A hagyományos technikákhoz manuális képességgel is kell rendelkezni. A számítógép esetében is lehet ezt a képességet használni, például digitális ceruza használatánál, de nem szükséges. A digitális alkotás folyamatánál a fejben születő gondolatot, a vizuális képzelő erő által, a számítógép segítségével alakítjuk.

Én több hagyományos technikát is használok. Ezek között előre helyezem a zománctechnikát. A digitális grafika és a zománc technikailag nagyon távol állnak egymástól. Például a zománcot nem lehet javítani, nem azt mutatja a kép, amivé lesz kiégetés után, nehéz fizikai munkát jelent, mert nagyméretű acéllemezre dolgozom, sokszor gyári körülmények között. Ezért a munkamódszerem is nagyon különbözik. Lassabban dolgozom, megfontoltabban, kisebb próbaégetésekkel ellenőrzöm a színeket. Mégis a két műfaj között úgy járok át, hogy egyik a másikat kiegészíti, színesíti. Éppen az a jó, hogy ennyire különbözőek. Mivel a digitális műfaj a jelen kor vívmánya, számomra fontos, hogy a zománctechnikában is hasonló igénnyel alkossak. Munkásságomat 2010-ben Ferenczy Noémi díjjal ismerték el.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

Alapító tagja vagyok a MET-nek. A társaság alakulása egybe esett azzal, hogy a gyerekeim felnőttek, egyetemre jártak és én szabadabban kapcsolódhattam be a közösségi tevékenységbe. A MET együttdolgozást jelentett, folytonos új terveket, izgalmas munkákat, hazai és külföldi kiállításokat, melynek nem csak résztvevői, hanem létrehozói, szervezői voltunk. Mély barátságok szövődtek. Mivel a társaság attól kezdve töretlen fejlődésben van, a tagság létszáma növekszik, új művészeket és főleg fiatalokat ismerhetek meg. Ezt adta nekem a MET, és bár nem tudok olyan intenzitással rész venni a közösség életében, mint hajdanában, azért nagy öröm számomra, hogy a MET-hez tartozom.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Most éppen a MET által meghirdetett II. Nemzetközi Digitális Triennáléra készülök, a szabad témához és a „Szüret” témához is készítek grafikát, közben egy kis vörös bort kortyolgatva.
Amennyiben munkámat a zsűri elfogadja, akkor 2018 szeptember 15 –től a Szekszárdi Babits Mihály művelődési Központban lesz látható, amely az 1897-ben épített zsinagóga épületében működik.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Három évvel ezelőtt készült ez a munkám. A természet és az épített környezet egymásnak feszülése foglalkoztatott. A modern architektúrák, nyílt szerkezeti elemek, magasra törő üvegkolosszusok, amikor nemcsak az eget, hanem a fizika határait is ostromolják. Ma is foglakoztat ez az ember által létrehozott élettér.

Transzparens architektúra, 2015, komputergrafika, 50x70 cm

Interjú Lévay Jenő képzőművésszel

 http://www.mucsarnok.hu/panoramafoto/lj/
 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Legfontosabb díjai:
  1996 XVIII. Országos Grafikai Biennále – Nagydíj
  1998 IX. Országos Rajzbiennále – Nagydíj
  1999 Munkácsy Mihály-díj
  2000 Római Magyar Akadémia ösztöndíja
  2010 MEGA-PIXEL, a zsűri különdíja
  2014 Labirintus kiállítás, MAOE díja

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Először 1978-ban nyílt lehetőségem arra, hogy egy televízióstúdióban dolgozhassam három darab hajókoffernyi kamera, egy konyhakredenc méretű képmagnó és egy szerény képességű keverőpult társaságában. Az itt készült videógrafikák szitanyomatokon, síkfilmeken, fotónegatívokon őrződtek meg. A kor technikai korlátai nem engedtek más formát. Ma szándékosan választom videografikáimnak a nyomat formát, persze amióta ez itthon lehetséges, vannak monitorra tervezett videomunkáim is.

Miért szereted ezt a műfajt?

Ezen még soha nem gondolkodtam. Amikor elkezdtem képzőművészettel foglalkozni, akkor még „csak” a hagyományos, klasszikus festészeti és grafikai eljárások vettek körül. Igyekeztem minden lehetséges és lehetetlen nyomhagyási eljárást kipróbálni, és mindegyiket nagyon élveztem. Próbálgattam, melyikkel mit lehet a legjobban kifejezni, és a különböző hatások hogyan egészítik ki egymást. Az alakuló képek bonyolult eljárások szövetében formálódtak.

Egy építészirodában 1981-ben használhattam először fénymásoló gépet. Az első rácsodálkozás után, kijózanodva a sokszorosítás részleges hatalmi gőgjéből, felvettem a technikák lajstromába, és használtam, illetve használom akkor, amikor azt a készülő kép indokolttá teszi. Pontosan ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint az egyéb technikákhoz.

Kik hatnak a munkásságodra?

Az elmúlt évezredben, két világ határmezsgyéjén, azok váltóterében születtem. Leonardo és Cage gondolkodása, érzékenysége, művészi magatartása számomra példaértékű. 

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe. 

Ez azért szinte lehetetlen, mert nincs elektrográfiai alkotói módszerem. Reggel munkához látok, végzem azokat a mozdulatokat, amelyeket a készülő képek irányítanak bennem, azután este fáradtan hazamegyek. 

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különféle technikák, mint a nyomhagyás lehetőségei érdekelnek. A sokszorosító eljárásokat elsősorban egyedi grafikák készítésére használom. Lehet mondani, hogy a sokszorosító berendezésekkel is rajzolok. Sok hagyományos és speciális technika eltűnt, vagy nehezen hozzáférhetővé vált. Ez a viszonylag új sokszorosító eljárásra, a fénymásolásra is vonatkozik, hiszen a korszerű gépek gyorsak, az expozíciós idő rövidsége és a másolat „tökéletessége” miatt ezeket az eszközöket már szinte csak rendeltetésszerűen lehet használni. A számítógépet elsősorban az általam korábban használt analóg eljárások imitálására használom. Tulajdonképpen az idő rövidül. Kevesebb a mappákkal, eszközökkel való bolyongás a helyszínek között. Amíg korábban két klikkelés között akár hónapok is eltelhettek, ma a képalkotó utazás elsősorban a tartalmak helyszínei között zajlik, a formai színterek beférnek a műterembe. 

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? 

Meghívott művészként korábban is gyakran részt vettem a MET kiállításain, de a társaság tagja 2013-ban lettem. 

Miért fontos számodra ez a tagság?

Azért, mert ez egy valóságos szakmai fórum. 

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb? 

A készülő dolgokról nem szívesen beszélek idő előtt. 

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad? 

Egy negyven éve tartó folyamatból nehéz egyetlen művet kiválasztani. A kép, amely mellett döntöttem, készülhetett volna a nyolcvanas évek végén, de tegnap is. Ami az első perctől foglalkoztat, az az ember és gép párbeszéde, a géputánzás, ahol a gép úgy értendő, mint egy korábbi időben összegződött kollektív emberi tudás manifesztációja.

A géputánzás egy sajátos formája, amikor nyomtatónak képzelem magam és egy-egy érzelemcsomag kinyomtatása a feladat, amelyet mindig azonos külső és belső körülmények között kell végrehajtanom. Az ily módon keletkezett ceruzarajzok konceptuális értelemben vett elektrografikák. Ez a több évtizedes gyakorlat nevezhető akár az egyik korábbi kérdésben firtatott elektrográfiai alkotói módszeremnek is. A ceruzarajz az, amely folyamatosan jelen van a munkámban, ez a mindennapi szellemi és testi gyakorlatom. Ez képviseli az állandóságot, ez a kályha, ahová mindig vissza lehet menni.

Anyám könyve, 62 rajzos művészkönyv, 55/62, 440x320x65mm, 1992